Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ajándék

2021.09.27

558195_456878374360741_1207109654_n.jpgMiért van ajándék? (Sokszor hallottam, hogy miért kell ajándékot adni?) Az előbbi kifejtésből következik, hogy miért létezik, hogy jobb, hogy több legyünk, hogy fejlődjünk egy ismerettel, egy tudással, egy tapasztalattal, egy élménnyel és mindezek kölcsönösségével, egyfajta szeretetátadás és –vétel. Egy figyelmesség, amit ki tud fejezni két érző lélek egymás között.

Nem szeretem azt hallani, hogy „kell”, hogy csak erről szól az ünnep, hogy erről szól egy családi ünnep: születésnap, névnap, évforduló, sőt valahol már ebből is versenyt úznek. Ha már vmi nyűg, vmit kötelezőként élünk meg, az nem jó… mert ott vmi nagy baj van lelkileg, vmit hordozunk magunkban, vmi negatív tapasztalatot, amit nem tudtunk megoldani-feloldani. Még dolgunk van vele, általa.

Azt tanultuk, s tanítjuk, hogy „adni jó”, sőt, hogy jobb adni, mint kapni, de sosem hallottam még, hogy kifejtsék, hogy miért, - talán azért, hogy örömet okozni jó; talán ez hangzott el, de mind e mögött sokkal több van.

A sokféle ajándék közül az Isteni a legszebb, amiben csak részben tudunk beleavatkozni és az sem tudatos. Többé-kevésbé azt el is fogadjuk olyannak, amilyen (lásd egy jövevény háziállat, egy gyermek érkezését). Egy ismeretlentől kapott információt, ismeretet, tudást, tapasztalatot.

Ebben az anyagias világban a tárgyak felé torlódott el a világ, a megfogható dolgok hajszolásáért élünk, a nagyságúkért, az értékesebb dolgokért. De vajon minek mindez?

A tárgyi ajándéknak három fajtája van: használati tárgyak, amit használunk, viselünk.

Dísztárgyak, amelyekkel díszítjük otthonunk, dolgainkat, életünket, emléktárgyak, amelyekkel visszagondolunk egy eseményre, egy élményre.

Igazából a szándéktól függ, hogy milyen az ajándék. Attól függ, aki adta: milyen okból adta: látogatási (beteg, rokon, baráti, figyelmességi-szomszédi). Ha alkalomból adunk kétféle lehet: vagy önmagunkat akarjuk odaadni, vagy, amit érzünk az ajándékozó felé; vagy figyeljük a másik tetszési formáit-igényeit és szeretnénk a kedvébe járni.

Mindenképpen benne van egy tisztelet, egy adni tudás, egy örömforrás, amit el akarunk vele érni. Ha saját dolgainkat adjuk oda, vagy tovább akkor egy részünket adjuk tovább…

Azt kérdezte tőlem egy nagyon közelálló személy, hogy te mindent elfogadsz, amit adnak neked, pl. nem olyan színű stb. ?

Ha elfogadom, akkor én is tiszteletben tartom azt a másik személyt, aki megtisztelt vele, hogy gondolt rám, a figyelmét, a szeretetét köszönöm meg vele. Ha ismer, akkor biztos olyant ad, amit belém/rám tud képzelni, vagy velem össze tud illeszteni, amivel örömet tud okozni. Nyilván, ha méretben, stílusban nem illik hozzám én is tovább adhatom, aki igazán tudna neki örülni. Sokszor fogadtam el olyan dolgot, ami nem a kedvenc színem volt, de végül is jól állt nekem, vagy átalakítva kifejezetten tetszett. Ne sértsük meg feleslegesen azt a személyt, aki a szívét adta vele nekünk, ha nem olyan drágát, nem olyan színűt adott az ajándékával nekünk!

Mert ezek a sebek is nehezen gyógyulnak. Merjük kinyitni lelkünket-szívünket azok felé, akik figyelnek ránk! Mi is és ő is élményekkel gazdagabb leszünk általa.

 

A mappában található képek előnézete Nincs megadva rovat