Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Virágokban az életem

 

Mezei gyöngyvirágként jöttem a világra,

Babarózsaként ragyogtam rá szüleim orcájára.

Kíváncsi nárciszként jártam óvodába,

Visszahúzódó, hűvös tulipánt ment az iskolába.

Majd hirtelen bársonyos árvácska lettem,

amikor a fiatal, szerető édesapám elvesztettem.

Illatos májusi szegfűként ért az gyermekkor vége,

s lettem édesanyámnak egyszerre támasza és szeme fénye.

Jött a serdülőkor dacoló kardvirágja,

a csak azért is megmutató, de belül szorongó játszintja.

Az első csatáit megnyerő ligetszépe,

a fiúk szemébe: vágy, félelme és reménye.

Szárnyait próbálgató és mindenhol feltűnő akácfavirág,

s a naivan hívő egyszerű és különleges orgona ág.

A zene, mely felvidít és felpezsdít, mint a rozmaring,

s egyszerre éreztem: boldogságot, szeretetet és kínt.

Szomorú lett minden, mint egy szélnek is engedelmeskedő árvalány haj.

Értetlenség vett körül, pedig szívvirág voltam...haj!

Vérző, fájdalmas, mágára hagyott harangvirág.

De a szívem mélyén tudtam: vár rám egy másik új világ.

Diák évek, küzdelmes vizsgák, élmények...

így lettem én fás szárú, de virágzó sövények.

Az élet hol le-fel dobott, mint labdarózsa,

néha meg-megálltam egy hosszú kiruccanóra.

Éreztem a trópusi szél illatát, meleg esőt... oh cukornád.

Hallottam az óceán zenei fuvallatát, vázába tettek óriás flamingóvirág.

Bejárva a félvilágot, mint a hírhozó aranyeső,

a csodát soha el nem feledő: gyöngyvessző.

Lehetőségeket feltáró, átültethető muskátli,

hirtelen az ismeretelenben magányosan maradt jázmin.

Szeretetre éhező, sírdogáló bazsarózsa,

majd földön túli szerelmet megélő vadrózsa.

Feltörekvő, építő, sokszínű lándzsavirág.

A megfelelő utat kereső, egyszerű, termékeny mákvirág.

Támaszt kereső, kapaszkodó lilaakác.

Hiszékeny, újraátformálodó csillagvirág.

Fájdalmas gyermekét egyedül féltő gyesztenyevirág,

Egyedül maradó, nehezen megértett buzogány.

A szeretett munkájáért harcoló kleopátra tűje.

Nevetést, mosolygást elfelejtő, irigy sárga szegfűje.

Mindenkinek túl sok, vagy túl kevés loncnak rózsája.

Egész életemben szívemben élő kedvenc vér vörös rózsája.

Szerelmem visszavágyó, most már megszelídült rózsája.

Mindenhol elutasítást nyerő margarétája.

Magányosan örökké váró, hidegnek látszó kála.

Minden színben pompázó, bokor, futó-rózsa...

Az élet töviseivel küzdő és újra és újrabimbozó rózsa.

Szeretetével átölel, az illatával elragad, a szépségével elbűvöl.

Ami most már ezután jön végig elkísér, mert bennem ő tündököl.

 

2009.nov.9. Lepsény

http://www.youtube.com/watch?v=Q7FDlNY1FsA http://www.youtube.com/watch?v=DvbQR82NPIc&feature=related